Vidékünk sajátos adottságai ideális körülményeket biztosítanak az aktív pihenéshez. A lovastúrák, a sziklamászás, a túrasízés a terepbiciklizés, a gyalogtúrák, a gombászás és az erdei gyümölcsök gyűjtése, a barlangászás és a kanyonjárás mimd része a mindennapjainknak. A szülőföldünk szeretete, a természet iránti alázatos tiszteletünk, a szenvedélyes kalandvágyunk, és a hitünk abban, hogy vidékünkön is elő tudjuk teremteni megélhetésünk anyagi feltételeit összefonódva hozták létre az Endorphin Sport irodát.
Egy emberközpontú személyes szolgáltatást szeretnénk nyújtani, amely során a természet adottságai, a ló és lovas, a fizikai teljesítmény központú emberi ambíciók, és a passzív világra nyitott szemlélődés harmonikus egységként jelenik meg a vendégeink számára.
Meggyőződésünk, hogy az emberi élet gazdagságát a megélt élmények összessége adja. Legyen Ön is a vendégünk és tapasztalja meg a vágtázó ló sebessége által kiváltott borzongást, a fogyott hó ropogását, a kézről kézre járó teáscsésze illatát, a kő melegét és a szikla élét, az égő tűz varázsát, a fagyos szél zúgását, és az együtt töltött idő élményét.Ha valami kimaradt volna majd írják meg Önök.
Tisztelettel Endorphin Sport Iroda
Lóháton a felhők fölött
A fák hegyét súroló felhőket nézve és egy kissé borzongva a hideg szél hatásától, aggódva állapítottam meg, hogy érdekes lovastúránk ígérkezik a hétvégén, szükségünk lesz a réteges, meleg öltözetre. Jól jön majd a sapka, sál, kesztyű. Meg-megemelkedve a szél űzte felhőzet néhány pillanatra megmutatta a havas Pricske oldalát, s ilyenkor jól látszott,hogy nem csak egy-két centi hó hullott a hegyeken. Másnap azonban eleredt a meleg késő őszi eső, hisz szinte öt fokot mutatott az istálló oldalán lógó, sokat látott hőmérő. "Legalább hó nem lesz " - gondoltam.
Mindebben semmi rendkívüli sincs október végén Gyergyóban, hideg, hó, eső, mindez természetes, de azért reménykedik az ember fia. A reményt biztató jelek is táplálták, a fagyos éjszakák és a ködös reggelek jelezték, hogy előbb-utóbb csak megláthatjuk a napot is. Hétvégére a napkelte bíborba öltöztette az eget, és ez már biztos jele volt annak, hogy a hegyeket súroló hófelhők továbbálltak, legalábbis egyelőre mindenképp. A péntek reggeli nyergelésnél a szürke lovak úgy váltak alig láthatóvá a gyergyói medencét elborító tejfehér vízpárában, ahogy a szürke szamár tűnik el a ködben. "A felhők felett mindig süt a nap, s a köd egyszer úgyis felszáll"- ilyen és hasonló bölcsességekkel próbáltam lelket önteni lovastúrázó vendégeimbe, akik közömbös nyugalommal bámultak a szürkeségbe, és udvariasságból rezzenéstelen arccal hallgatták újból és újból útleíró magyarázataim, hogy "ott előttünk négyszáz méterre, ott van Szárhegy, mögötte a Sámán-hegy, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a ... ott előttünk kétszáz méterre ..." Közben a gyenge szellő ha egy kicsit meglebbentette a ködöt, majdnem ötven méterre lehetett látni. Egyszer csak előttünk volt a Lázár kastély s ezzel mintegy varázsszóra valóra vált minden jóslat. Megláttuk a napot, felszállt a köd, a kék ég tündöklött fölöttünk, s a Sámán-hegyről csodálkozva bámultuk a Kelemen- havas csúcsát, s én elismerő pillantásokban részesültem, mint aki "jólmegaztmondta".
Másnap minden kezdődött elölről, ragadós nyirkos ködben indultunk útnak megint, miközben a városlakók egerésze kinézve az ablakon visszahúzódott a takarója alá megállapítva, hogy "ma sincs értelme kimozdulni". Lovak zihálása közben emelkedtünk egyre feljebb a kaptatós úton. Derengeni kezdett egy fényes folt, majd újból megláttuk a Napot s egy gyönyörű őszi nap Csodáját. Saját szemünkkel láttuk a Pegazus legendájának életre kelését, igaz én nem láttam egyetlen lovunk hátán se szárnyat, de azt végignéztem, ahogy a lovak izzadt patája a felhőkre tapos. Aki nem hiszi, járjon utána, azt nem ígérem, hogy röpködő lovakat fog látni, de azt igen, hogy saját lábbal taposhat a felhőkre, és ha néhány órára is, de felül fog emelkedni a lenti szürkeségen.